Ischler

AZ ischler.

Közel állok hozzá, hogy a sajttorta után, a legjobb sütinek kiáltsam ki, amit valaha sütöttem.

Első próbálkozás és tökéletes lett. Pont olyan, amilyennek elképzeltem. Varga Gábor Gourmandia süteményeskönyvéből van a recept. 

Hozzávalók:

50 g porcukor

100 g vaj

140 g liszt

40 g darált dió

fél kávéskanál fahéj

lekvár (Én eper és meggylekvárt használtam)

kb. 300 g étcsoki (+olaj)

Elkészítés:

A tészta hozzávalóit, minél kevesebb mozdulattal gyúrjuk össze. Nem jó, ha a kezünk melegétől nagyon megolvad a vaj, mert törékeny lesz a tészta. Én a botmixerre szerelhető daráló részben kevertem el mindent, csak a végén átgyúrva a tésztát, hogy összeálljon.

Az összegyúrt tésztát tegyük egy órára hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

1 óra után lisztezett deszkán nyújtsuk vékonyra.(Könyv szerint 3 mm, de nekem szerintem vékonyabbak lettek, viszont én direkt kicsiket csináltam.) Szaggassuk ki a kerek lapocskákat és tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire.

Előmelegített sütőben kb. 5-10 perc alatt, süssük ki a korongokat. (Nagyon hamar megsülnek, nem kell megpirulniuk.) Hagyjuk őket teljesen kihűlni.

Ha nagyon darabos a lekvár, turmixoljuk le. Én túl folyékonynak is találtam, ezért forralással besűrítettem.

Kenjük meg a korongok felét lekvárral és illesszük rájuk a tetőket. (Én habzsákot használtam.)

Tegyük a sütiket éjszakára a hűtőbe. (Összeérnek az ízek és megpuhulnak a kekszek.)

Az ischlereket másnap tegyük rácsra, a rács alá pedig tegyünk egy tepsit.

Olvasztott csokival (adtam hozzá egy kevés olajat is.) kenjük meg a sütiket. A tepsiből újra összegyűjthetjük a lefolyt csokit, és tovább kenegethetjük vele a sütiket.