Barackpite

Egész álló nap a Supersize vs Superskinny sorozatot pörgettem a youtubeon, így a nap folyamán meg sem mozdultam, amíg be nem ugrott ez a barackos pite. Akkor azonban kivonultam a kertbe és szedtem egy hatalmas kosár sárgabarackot. Nem igazán tudom, hogy ez a fa eddig is ilyen termékeny volt-e, nem vagyok valami nagy megfigyelő a kertünket illetően, de most alig férnek el rajta a barackok. Egymás hegyén-hátán burjánzanak, így amikor egy szemet akarok leszedni, nagyjából 3 kiló potyog a fejemre.




A kertben összetalálkoztam Gesztenyével is.


A süti lényege, hogy a citromtortához hasonló krémet készítettem és abba ültettem a fél barackokat.





Hozzávalók az alaphoz:
200 g liszt
60 g cukor
egy csipet só
140 g hideg vaj felkockázva
+1 tojássárgája

Hozzávalók a töltelékhez:
1 kg sárgabarack (a legszebb 8 barackot tegyük félre)
150 g cukor
1 citrom leve
6 tojás
100 g liszt

Elkészítés:
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.
Az alaphoz morzsoljuk el a vajat a liszttel, majd mehet hozzá a cukor és a só is. Amint a tészta összeáll kész is van. Én minden hozzávalót bedobáltam az új botmixeremre csatolható darálórészbe ahol pillanatok alatt összeállt. A kész tésztát nyomogassuk 23 cm-es kivajazott formába. Egy (vizes) kanál segítségével könnyen szétoszlathatjuk és kiegyenlíthetjük a tésztát. Tegyük előmelegített sütőbe és 10 perc süssük elő. Elősütés után kenjük meg egy tojás sárgájával.

Ne felejtsünk el félretenni barackot a tetejére, ezeket idő közben vágjuk félbe!A krémhez 4 dl vizet forraljunk fel 150 g cukorral. A barackokat vágjuk félbe, magozzuk ki és közepes lángon főzzük pár perc alatt puhára a cukros vízben. Turmixoljuk le az egészet alaposan, majd ízesítsük citromlével. Miután kissé kihűlt, habverővel egyenként dolgozzuk el benne a tojásokat végül a lisztet. Öntsük az elősütött alapra a krémet és süssük 10 percig.
10 perc után a krém besűrűsödik annyira, hogy kissé megtartsa a fél barackokat, amiket előzőleg félretettünk. Dobáljuk őket rá, majd mehet az egész vissza a sütőbe kb. 15 percre.

Tálalás előtt hagyjuk megdermedni.

Kistücsök


Nem rajongok a balatoni nyaralásokért, mert nem tudok magammal mit kezdeni és egy két nap után végül mindig úgy döntök, hazamegyek. Éppen ezért igen ritkán is jövök le, de a családomnak most sikerült megvesztegetnie egy ajánlattal, méghozzá egy ebéddel a Kistücsökben, ami úgyis útba esik Balatonfenyves felé.

Szerencsére foglaltam asztalt, különben esélytelen lett volna, hogy leüljünk. Összességében tetszett a hely, mert korrekt, barátságos és nem is túlságosan drága, bár kicsit erősebb az étterem balatoni hangulata, mint amire számítottam. Mostantól ha ki akarunk rúgni nyaralás alatt a hámból, tuti hogy csak a Kistücsökbe megyünk.

A kiszolgálás nem győzött meg, de tény, hogy vasárnap ebédidőben tele volt az amúgy nem kicsi étterem és a folyamatos mozgás lefoglalta a pincéreket. Ennek ellenére kicsit több figyelem és egy személyesebb hangvétel jobban esett volna, ami egyébként a törzsvendégeknek láthatóan kijár.

Amuse boucheként vadpástétomot kaptunk chilis görögdinnyével. Olvastam már valahol a chili és a dinnye párosításról, de nem gondoltam, hogy tényleg ennyire ütős.



Én előételnek kovászosuborka-krémlevest választottam, aminek a sztorija itt olvasható.
Volt még az asztalon hideg töksaláta kaporolajjal és ropogós szalonnapörccel, házi sonka, szalámi, mangalica szalonna, valamint malacfejhús sáfrányos hagymakrémmel, chilis mogyoró hagymával. A kezdő fogások nagyon finomak voltak és a friss tömött házi parasztkenyér is pillanatok alatt elfogyott.





A főételekkel is elégedettek voltunk, sőt az a nem túl gyakori helyzet állt elő, hogy mindenki a saját választását tartotta a legjobbnak. Kiemelkedő volt a házi nyúldagadó mellé tálalt zöldborsó-variáció mentás zöldborsókrém és sörtésztában kisütött cukorborsó eleme valamint a sertésbordához kínált paradicsomos rizottó. Itt a krémes rizsbe utólag keverték bele a nyers paradicsomot.
A ropogós csülök hagymákkal és petrezselymes pirított burgonyával illetve a hagyományos borjúpaprikás nokedlivel is első osztályú.





A desszertek terén sajnos a Kistücsök nem annyira kiemelkedő. A heti ajánlatban található szeder tányér kifejezetten gyengére sikerült. A kis piskótaszeleten a levendulás szederkrém egyáltalán nem ízlett, az ikea mécsestartóban tálalt krém pedig nem volt több egy szedres gyümölcsjoghurtnál.


A házi krémes korrekt volt, de a krém egy kicsit túlságosan be volt húzva zselatinnal. A gyümölcshab íze elképesztően intenzív és állagra is izgalmas, mivel nem az ismert tejszínes mousse, inkább vizes, mintha egy habos gyümölcsléről fölözték volna le.


Kávékrém házi csokoládé fagylalttal. Alapvető hiba, hogy mire a desszert megérkezett, a csokifagyi már nagyban olvadt. A kávés desszertből nekem amúgy is hiányzott valami ropogós, de jegeskávé címen tökéletesen szerepelt volna.


A gyümölcsös morzsa házi levendulafagyival összességében nagyon ízlett, de részleteiben itt is becsúsztak hibák. A házi levendulafagyi kissé jeges volt, inkább sorbet szerű, a morzsa pedig önmagában túl édes és melegen szerintem nagyobb hatást érne el.


A desszerteket leszámítva tehát szuper élmény volt, legszívesebben már holnap visszamennék csak sajnos már elhamarkodottan bevállaltam egy rozé kacsamell ebédet gluténmentes sajttortával. Hipp-hipp hurrá a Kistücsöknek.

Laci!Konyha!

A Budai Gourmet fesztivál óta lebeg a szemem előtt egy Laci!Konyha! ebéd, de csak most sikerült összeszedni magunkat. Egyelőre csak ebédelni lehet a Hegedűs Gyula utca 56-ban, de gondolom hamarosan, ha beindul a banzáj már estére is fogadnak vendégeket. 3 fogás ára 2500 forint, ami számomra mesebeli pláne, hogy bár tartottam az adagok kis méretétől végül még én is tökéletesen jóllaktam. A választék kielégítő, bár a rendelésnél belecsúsztunk egy két „elfogyott” darabba, de mivel tipikusan nem az a hely, ahol az étlapon csak egy elem szimpatikus, ezért a hiány nem okozott különösebben nagy gondot.

A stílus nagyon-nagyon tetszik, tagadhatatlan a Mák bistros kapcsolat, de annál kevésbé elegáns, sokkal lazább, éppen ezért sokkal jobban is éreztem magam itt. A pincérek rendkívül kedvesek, még mindig szeretem az olyan helyeket, ahol a személyzet fejébe verik, hogy mindennek a vendég körül kell forognia, és mindezt természetesen sikerül kivitelezni. (Nem, nem, nem ez még mindig nem alap.) Mosolyognak, segítenek, kérdeznek, mégsem lesz elegünk belőlük az ebéd végére. Barátságos hely, még Benkő Zoltán tulajdonos is végig ott ült egy közeli asztalnál a körülötte ugrabugráló kislányával.

Az ételek

Vendégvárónak bélelt rózsaszín vödröcskében, friss házi kenyeret kaptunk, de meglepetésként vaj helyett egy kinézetre és állagra ahhoz igen hasonlító homogén szalonnás tojáskrém érkezett. Naná, hogy bejött.


Előételként articsókás házi gnocchit ettem, Luca pedig ázsiai beütésű levest mángolddal. (Jaj-jaj a leves hivatalos neve kiment a fejemből.) A gnocchi articsókával szuper finom, a tészta krémes, rugós, tényleg házi, arra pedig mindig rá kell jönnöm, mennyire imádom az articsókát. Az egyetlen, amit nem értek az a hab a tálalásban, ezzel az espuma dologgal már a Csalogányban és az Aranyszarvasban sem nagyon tudtam mit kezdeni, elnézést és bocsánat, de számomra nem gusztusos, leginkább olyan, mintha egy kis mosogatólé fröccsent volna a fogásra. Ennek ellenére 9,9 pontos az előétel. A leves is finom volt.



Főételként halburgert és vörösboros marhapofát rendeltünk tarhonyával. A halburger bár látványos volt, és Lucának ízlett is, én sajnos nem tudtam túltenni magam a tényen, hogy halból készült.  A marhapofa viszont elképesztően zseniális, puha, omlós, nagyon intenzív ízű koncentrált vörösboros szaftban, mellette a tarhonya pedig pont, mint a Mamáé, ami nagyon nagy szó!



Annyira erősen indultak, hogy kicsit féltem a desszertektől nehogy itt csapjon be a villám, már csak azért is, mert számomra persze az édesség a legérdekesebb eleme egy étkezésnek.  Hát nem csapott, vagyis becsapott, de a jó villám, nem a rossz. Annyira tetszettek a desszertek, hogy azt találtam mondani 2500 forintot kifizettem volna csak értük is. Az én sárgabarackos lepényem túrófagylalttal elképesztő volt, olyan barack ízű, ami talán egy friss gyümölcsnél sem érződik. Bár az ízek mindent kárpótolnak én a puha tésztaalap helyett egy omlós tésztával még nagyobb hatást képzelek el, de ez csak az én mániám a váltakozó textúrákkal. By the way pont ezzel a váltakozó textúra dologgal nyert nálam kiütéssel a ropogós citrom parfé, amiben a roppanós lapocskák közt a citromos krém, körülötte szirup, mellette a 100%-os málnahab mondhatni állat volt.



Csodás kis ebéd! Tuti, hogy már a jövő héten visszamegyek.
A jókedvemen a hab az volt, hogy amikor hazaértem egy szépséges doboz várt az asztalomon ezzel!


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...