Cukrászda körút, avagy 5 nap Párizs alatt 9 cukrászda.

Elég ijesztően hangzik, hogy mindenhol kóstoltam is, de hozzá kell tennem, hogy „rendes” ételt nem sokat láttam a héten és napi 7-8 órát sétáltunk, így a cukor túladagolással járó szédülést és rosszullétet nem, de a hízást sikerült elkerülni:)

Najó, ha nagyon őszinte akarok lenni az utolsó napon már csak fél adag desszertekkel sikerült megbirkóznom, annak ellenére, hogy nem szokásom ételt meghagyni.

Párizs azért hihetetlen, mert míg itthon egy kezemen meg tudom számolni a számomra izgalmas gasztronómiai pontokat, addig Párizsban viccen kívül minden sarkon találok egyet. Egy idő után kezdtem nehezen kezelni a túl sok kulináris információt és tudatosan a terveimhez igazodtam, különben nem csak az idő-, de a pénzkeret sem lett volna elegendő.

A párizsi cukrászat izgalmas és rendkívül régre visszanyúló múlttal rendelkezik. Ami nagyon tetszik benne, hogy a hagyományos elemeket megtartva a legtöbb meglátogatott helyen abszolút érezhetőek voltak a folyamatos újítások és különböző divatelemek is. Kevésbé tetszik viszont, hogy a süteményeket szinte sehol nem lehetett helyben fogyasztani, a cukrászdák inkább boltként, mint vendéglátó egységként működnek. Ennek következményeként a sütiket közterek kövén, padokon, oszlopokon, lépcsőkön illetve a Szajna parton tudtam csak lefotózni és persze egyből megenni. Viszont legalább közel 1 kilónyi értékes „szeméttel” (csomagolódobozokkal, zacskókkal) érkeztem haza:)

Franciaországban két cukrászdatípus figyelhető meg, a csokoládébolt/cukrászda és a pékség/cukrászda, de persze néhol ezek keveréke is előfordul.

Pierre Hermé- régi vágyam


Masírozok be a boltba:)





Ez volt az egyetlen biztos és kihagyhatatlan pont ahova el kellet végre jutnom. A honlapot oly gyakran böngészem, hogy a kollekciót szinte kívülről fújtam. A rue Bonaparte-n található bolt viszonylag kicsi, de annál színesebb. Rengeteg féle csokival, bonbonnal, kakaóval és lekvárral
Két éve egyszer már jártam itt, vagyis láttam a kirakatát, de akkor nyári szünet okán zárva volt. A nagy csalódás után kezdtem el tervezgetni a most megvalósult körutat.

A Pierre Herménél kóstolt édességek közös tulajdonsága, hogy végtelenül egyszerű mégis intenzív ízekkel dolgoznak. Az egyszerűség kicsit túlzás, hiszen a legszimplább sütemény is minimum 4-5 elemből áll össze, a végeredmény mégis annyira harmonikus és letisztult, hogy ízleléskor természetesnek veszem, hogy minden pont úgy tökéletes, ahogy van. Erre jó példa a Tarte Infiniment Vanille amiben az omlós tésztán vaníliás kekszalap, vaníliás fehércsoki ganache és vaníliás mascarpone krém is van. A rétegek nem kioltják egymást, hanem elválaszthatatlanul és mégis feltűnően összeadódnak. Kóstoláskor meglepődtem, hiszen a vaníliaízesítés legtöbbször ízetlen süteményt jelent, ennek pedig olyan intenzív aromája volt, amit eddig maximum egy vaníliarúd nyalogatásához társítottam volna. Kóstoltunk még mogyorós-karamellás házi „krémest”(millefeuille), egy Désiré nevű citromos-málnás édességet és egy Porcelana csokiból készült szeletet is, ami kétség kívül csoki volt a javából. Fel is merült bennem, hogy egy ilyen édesség inkább egy jó fajta csoki szelethez hasonlít, nem süteményhez.





Pierre Marcolini-kakukktojás






Nem szerepelt a terveim között, de ha már szembe jött a brüsszeli csokimester boltja, muszáj volt betérni és megkóstolni az ínycsiklandozó macaronokat és kaptunk csokikóstolót is.



Arnaud Delmontel-fele-fele

A Delmontel cukrászda egyben pékség is, de míg a passiógyümölcsös kókuszos, citromos süteményük lenyűgözött, a sós póréhagyma tortácska kecskesajttal hatalmas csalódást okozott. Vizes, ízetlen, sótlan péksüti, bár a tésztája magában ízlett. Külön élmény volt, hogy nem kaptam műanyag evőeszközt így a csodaszép édességet természetesen az utcán, nyakig krémesen, kézzel tömtem magamba, egy bácsi ki is nevetett.

A póréhagymás incidens után kissé kárpótolt, hogy a rue des Martyrs-on továbbsétálva szembe találtam magam egy Pascal Beillevaire márkabolttal. Itt joghurtot is kóstoltam, ami nem győzött meg, de a sós vaj minden rossz élményt kitörölt az agyamból.






Hugo et Victor- legszebb



Gyönyörűséges bolt, minimál fekete dizájn, de ami a legjobban tetszett az a Hugo et Victor süteményfelfogása. Minden desszert kis falba épített üvegburába, természetesen frissen és szépségesen volt elhelyezve, mintha nem is ételek, hanem ékszerek lennének. A kis múzeumszerű bolt stílusa annyira tetszett, hogy később még visszamentem. A desszert, amit kóstoltam egy viszonylag nagy tejcsoki gömb volt. Amikor feltörtem ugyanaz az izgalom kapott el, mint mikor Kinder tojást török meg. A gömb belsejébe mogyoróval megszórt karamell mousset, alá pedig sűrű karamellszószt töltöttek. Az egész desszert egy vajas kekszszerű alapon állt, ami szárazságával kissé meglepett, de az íze finom volt. Az édesség egyetlen hibája? hogy csak elemeire bontva lehetett enni, a kanálra nem jutott mindenből.








Sadaharu AIOKI- legérdekesebb



A rue de Vaugirardon található bolt felhozatala volt talán a legspeciálisabb, hiszen a japán cukrászmester előszeretettel használ olyan izgalmas alapanyagokat, mint a szezámmag, a wasabi és a zöldtea különböző formái. Stílusa nagyon színes, rengeteg színsorba állított bonbont, lekvárt és teát árul. A család innen kapott egy doboz macaront és nem tudtam ellenállnia a zöldteás tejlekvárnak sem.

A pálmát nálam a szezámmagos és az earl grey teás macaron vitte el, de a kávés és a citromos is kiemelkedően jó. A wasabis macaron kicsit letaglózott kóstoláskor nehezen fogta fel az agyam, hogy érzem a wasabi ízét, ami egyáltalán nem erős, sőt édes. Engem ki lehet kergetni a világból a gusztustalan wasabis borsóval és mogyoróval, de ebből a macaronból több is lecsúszott volna. A yuzu citromos darab egyáltalán nem ízlett, hiányzott belőle a savanyúság és engem totálisan a WC illatósítóra emlékeztetett.

A szelet sütemények közül a pralinés tök jó volt, de a matcha teásra nincs jobb szó, mint hogy elgondolkodtató. Az íze egyértelműen zöld a kérdés csak az, hogy én szeretem-e a zöldet, mint ízt. Fura. Arra jutottam, hogy kicsit az állatkerti zoocsemegére hajaz.






LenÔtre-klasszik


Ez a hely sem szerepelt a terveim közt, de a Bastille felé sétálva szembe találtam magam egy boltjukkal és hát ha már homár...korrekt sós karamellás macaront ettem és egy csokis desszertet ami egy csokival bevont és lefedett ropogós karamellakosárkába töltött sűrű nugátkrém volt. Megint csak előjött a sütemény vs. csokiszelet kérdés, de finomnak nagyon finom volt.




Des Gateaux et du Pain-amire mérges vagyok


A boulevard Pasteur-on található boltban kifejezetten bunkók voltak az eladók, de hogy pukkadnának meg a sütijük állat, pedig megérdemelnék, hogy ne legyen az. A málnás tortácska alapja omlós vajas tészta, amin friss málnapép van tej ízű, krémes mascarpone gömböcskével és friss málnadarabokkal. Pluszban még néhány nagyon erősen málna ízű zselékockát is rádobtak és ugyanezzel a zselével még a málnaszemeket is megtöltötték. Mániám, hogy nem elég, hogy valaminek az íze legyen finom, szükségem van a textúrák váltakozására is. Imádom, ha a desszertben van ropogós, krémes, friss, és rágós, pláne habos és zselés. Na, hát ez a tartelette úgy, ahogy van tökéletes volt, egy egyszerű sütemény hibátlan kivitelezése.




Gérard Mulot-csalódás
http://www.gerard-mulot.com/



Gérard Mulot cukrászdája egyáltalán nem tetszett, már a bolt maga is káosz, látszik, hogy a tömegeknek termelnek. A negatív első benyomás ellenére adtam neki egy esélyt sajnos. A macaronok bár izgalmasnak ígérkeztek (bazsalikomos passió és gyömbéres ananász) nem jöttek be, középen lekvár volt és én nem szeretem a lekváros macaronokat. A pisztáciás- vaníliás- málnás süti kifejezetten rossz volt. A pisztáciás alap mű ízű, a vaníliás krém pedig szemcsés, mintha szétesett volna. Nem akartam felesleges dolgokkal pazarolni a helyet a hasamban, kidobni mégse volt szívem ezért kóstolás után úgy ahogy van mindent lepakoltam egy templomlépcsőn alvó otthontalan mellé. Biztos ő is jobban örült volna Hermének, de  neki talán volt bátorsága kidobni.



Patisserie Pain de Sucre-szimpi


Színes bolt a Pompidou mögött a rue Rambuteau-n. Nagyon picike, de a szomszédban a jóval nagyobb üzlethelységet már renoválják a nevük alatt. Nagyon tetszett a kínálat, sok különlegességgel és néhány megcsavart klasszikussal. A süteményeken kívül ők is árulnak saját készítésű csokikat és lekvárokat, nem beszélve arról, hogy a bolt fele pékségként üzemel. A kiszolgálás nagyon kedves, a tulajdonos házaspár férfi tagja a desszerteket osztogatta, míg a hölgy a kenyerekkel és a fizetéssel foglalkozott.Szép, szép nagyon szép hely. Passiógyümölcsös macaront kóstoltam, amiről idő közben kiderült, hogy a kedvencem, valamint a klasszikus éclaire fánk funky verzióját 75 százalékos kakaóból. Nagyon elégedetten távoztam





+1 Ladurée-ami kimaradt



Sajnos az energiám és a gyomrom nem bírta, hogy idén is kóstoljak, de 2 éve a Divine málnás-nugátos- tejszínes süteményről egyenesen azt állítottam, hogy a legfinomabb édesség, ami addig a számba került. Azért a kínálatot átnéztem.

Összességében nem tudnék sorrendet felállítani, hiszen annyira különböztek az egyes helyek, mind stílusban, mind felhozatalban, mind a fejemben előzőleg kialakult elképzelés alapján. Bármikor visszamennék Párizsba és lenne is miért, hiszen még rengeteg cukrászdát nem láttam!

3 megjegyzés:

Lora írta...

Tudom, nem szép dolog, de most rettenetesen irigyellek... :) Egyszer én is szeretnék egy ilyen túrát (és msot már tudom azt is, hova érdemes menni :D). Köszi a leírást!

Bors and Pepper írta...

Párizs+cukrászdák?! Ennél jobb párosítás talán nincs is... Én is most voltam Franciaországban és addig mentem, amíg macaronra nem leltem :)

Erika írta...

Hát ez tényleg mesés, ezt még lehet, hogy én sem bírtam volna...!:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...