A vadonatúj Ottolenghi The Cookbook szerzeményem első próbája. Nem volt kedvem bonyolult recepthez (pláne, hogy ma már csináltam egy nutellahabos charlotteot is, de az még dermed a hűtőben), viszont muszáj volt azonnal tesztelnem.
Mindig ez történik. A kedvenc cuccaim, amik nélkül nem tudnék élni, elsőre nem szimpatikusak. Jó túlzás, hogy nem szimpik, csak nem érzek hozzájuk azonnal erős kötődést, sőt általában kifejezetten idegenek. Most nem komoly dolgokról beszélek, leginkább a kedvenc farmeremről, fekete bőrcsizmámról, és a Segal könyvről:) Ezekkel kapcsolatban elsőre mind azt éreztem, hogy szépek, szuperek, de nem igazán illenek hozzám, aztán tessék. Ez fordítva is működik, ha valamire iszonyatosan vágyom és napokig tervezgetem, hogy vegyem meg, na az tuti, hogy nem lesz nyerő és max egyszer veszem a kezembe vagy magamra.
Szóval a lényeg, hogy ma a Wampon a Chef Parade (mindentakarokonnan) standjánál eredetileg a Momofuku szakácskönyvet terveztem megvenni, de mikor nyújtottam volna az eladónak, hirtelen belém csapott, hogy az Ottolenghit akarom, pedig elsőre nem tett rám mély benyomást. De lám, mire a húgomnak ezután 2! óra alatt sikerült kiválasztania egy nyakláncot már teljesen belezúgtam a könyvembe. Abszolút kedvenc, mindent el akarok készíteni belőle.
Hozzávalók a vajkaramellához:
½ teáskanál só
2 tojás
1 rúd vanília kikapart belseje.
2 banán
A vajat és a cukrot lábosban olvasszuk össze, és hagyjuk karamellizálódni, hogy szép aranybarna színű ragacsot kapjunk belőle. Öntsük kivajazott tepsire és hagyjuk megdermedni.
A vajat és a csokit olvasszuk fel vízgőz felett.
A lisztet keverjük el a sóval. A tojásokat keverjük el a cukorral és a vaníliával, majd mehet a liszthez. Adjuk hozzá az olvasztott csokit, majd a megdermedt apróra tört karamellát is. Ha az egészet összedolgoztuk, öntsük sütőpapírral bélelt formába és nyomkodjuk bele a viszonylag vastag szeletekre vágott banánokat. Előmelegített sütőben 25 perc alatt süssük készre.
1 megjegyzés:
Nem is 2óra volt!!!!!
Megjegyzés küldése